Volt olyan időszak az életemben, amikor minden hétvégén betévedtem a belvárosban lévő antikváriumba. Imádtam a régi könyvek illatát, a keskeny folyosókat, ahol alig fért el két ember egyszerre, és azt az érzést, amikor végre megtaláltam azt a régóta keresett kötetet. Aztán egyszer csak rájöttem, hogy ez a kis rituálémat egyre ritkábban gyakorlom. Nem azért, mert kevesebbet olvasnék – épp ellenkezőleg.
Az első lépés akkor történt, amikor hirtelen szükségem lett egy szakkönyvre, ami csak angolul jelent meg. Bementem volna érte egy boltba, de tudtam, hogy nem lesz készleten. Elkezdtem keresgélni az interneten, és néhány kattintás után már rendeltem is. Másnap reggel ott pihent a postaládámban a csomag. Ekkor még nem gondoltam volna, hogy ez megváltoztatja a vásárlási szokásaimat.
A következő alkalom egy esős vasárnap délután volt. Teljesen belemerültem egy krimisorozatba, és amikor befejeztem a második részt, azonnal akartam folytatni a harmadikkal. Kiléptem az ágyból, elindultam felöltözni, aztán megtorpantam. Esett az eső, hideg volt, vasárnap délután... és tulajdonképpen miért is mennék bárhova? Elővettem a telefont, megkerestem a könyvet, és ahelyett, hogy fázva álltam volna egy buszmegállóban, tíz perc múlva már olvastam is a folytatást elektronikus formában.
Persze az elején furcsa volt. Hiányoztak azok a kis dolgok: a borító tapintása, a lapozgatás hangja, az a bizonyos könyvszag. De aztán rájöttem, hogy cserébe mást kapok. Például azt, hogy éjjel kettőkor, amikor nem bírok aludni, nem kell várnom reggelig, hogy beszerezzek valamit olvasnivalót. Vagy hogy nyaralni indulva nem kell választanom, melyik három könyvet vigyek magammal, mert a táblagépemen ott lehet az egész várólistám.
Lassan felfedeztem egy online könyvesbolt minden apró előnyét. A vélemények szakasza például aranyat ér – nemcsak a csillagokat nézem, hanem elolvasom, mit írnak mások a könyvről. Sokszor rájöttem így, hogy egy izgalmasnak tűnő címet jobb elkerülni, vagy épp megtaláltam egy rejtett gyöngyszemet, amit soha nem vettem volna le egy polcról.
Az ajánlórendszer is meglepett. Eleinte szkeptikus voltam, de aztán elkezdtem bízni benne. Ha tetszett egy szerző vagy egy műfaj, egyből kaptam tíz másik ötletet, amit érdemes lenne kipróbálni. Így bukkantam rá több kedvenc íróra is, akikről korábban nem is hallottam.
Most már másképp állok a dologhoz. Nem hiányoznak azok a szombat délutánok a könyvesboltban, mert helyettük mást kaptam: kényelmet, gyorsaságot, és azt a szabadságot, hogy bármikor, bárhol hozzájuthatok bármihez. Persze néha még mindig benézek egy-egy boltba, haarra járok, megforgatom a könyveket, belelapozok – de már nem ez a fő forrása a következő olvasmányomnak.
A lényeg, hogy több időm marad magára az olvasásra, ahelyett, hogy rohangálnék a beszerzés miatt. És végső soron hát nem erről szól az egész? Hogy minél több jó történetet olvashassunk, minél kevesebb akadállyal?
No comments:
Post a Comment